Pézsmateknős

(Sternotherus odoratum)

Elterjedése

Nagy számban él az Egyesült Államok keleti partvidékén; az észak-keleti államoktól egészen Floridáig. Nyugatra a Nagy Tavakig, Illinois.on át Kansas-ig és Oklahoma-ig elterjedt, de egy nagyszámú populáció él Texas közepén.

Eléggé kicsi teknős, mindössze 8-14 cm hosszú. A hátpáncélja barna vagy fekete, és sima, ovális formája van. A hátpáncél íve viszonylag nagy kupolaszerű.

Leírás

Fiatal korban a hátpáncél gyakran fekete és durva felületű. A bőre sötét olíva színű vagy fekete és két feltűnő sárga vonal fut végig az orrtól a nyakáig. Ez a vonal megtalálható a szemének mindkét felén. A hím abban különbözik a nősténytől, hogy a feje nagyobb; valamint hosszú, erős farka van, amelynek végén tüske található.

Figyelemre méltó a védekező taktikájuk ezeknek a teknősöknek. Ha megzavarják, akkor egy elég rossz szagú folyadékot bocsát ki. A hím különösen agresszív. A halászok ezért nem nagyon szeretik. Ha beleakad egy példány a hálójukba, akkor borzalmas szagot áraszt, ráadásul nagyon harapós is.

Megtalálható minden állandó vízben, például sekély patakokban, tavakban, folyókban. Bár az ideje nagy részét a vízben tölti, mégis inkább a sekélyebb helyeket kedveli. Gyakran napozik a vízben úszó farönkökön, köveken.

Tartása

Otthoni tartása nem nehéz! Egy 60*30-as akvaterráriumba 2-en, 3-an jól tarthatóak. Más teknősfajokkal is jól megvannak (nem kell tartani agresszív viselkedéstől)! A víz mélysége bármekkora lehet, hőmérséklete 22-25 fok legyen. Alakítsunk ki számukra napozó helyet is, esetleg víz alatti bújkálót.

Etetése

Mindenevő. Kisebbrészt eszik növényeket, de főleg puhatestűeket, kisebb halakat, rovarokat, férgeket, de dögöt is eszik. A kaját elsősorban az iszapos aljzatról szedegeti fel.

"Szaporítás"

A nőstények csak sekély árkot tudnak ásni a tojásaik számára.Ezt általában közel a vízhez, egy korhadó fa törzse alá ássák. Néha kétszer vagy még többször is rakhatnak fészket egy évben. Gyakran előfordul, hogy több nőstény rakja le a tojásait egy helyre. Ez egyfajta közösségi keltetőhely. Ezek a pézsmateknősök a víz alatt párosodnak és ezután rakja le a nőstény az 1-9 tojását valamikor február és június között. A kis teknősök kelési ideje 80-120 nap.Optimális hőméséklet és páratartalom: 22-30 fok és 90-95%.

Szerencsére nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé.

Kis pézsmateknős

Az Egyesült Államok középső, déli részén található meg.

Kisméretű -kb. 7,5-10 cm-re nő meg. Sötét pöttyök és vonalkák vannak a fején és a nyakán. A feje aránytalanul nagyobb a testéhez viszonyítva. A hátpáncélja zöld vagy barna sötét mintázattal. A hátpáncélja ovális és viszonylag magas ívű. A haspáncélja sárga vagy narancssárga és nincs rajta mintázat. A fiatal példányoknál általában igen erősen narancssárga.

Nagyon szereti a vizet; folyókban és folyamokban található meg, 26 fokos víz az ideális számukra. Elsősorban a gyorsabb folyású vizeket kedveli. Az egész életét szinte kizárólag a vízben tölti, ahol nagyon jól el tud bújni a külvilág elől.

A tartása nagyjából megegyezik a vörösfülű ékszerteknősével.

Etetése

Minden nap eszik, a reggeli étkezéseket kedveli. Mindenevő, de főleg apró csigákkal, rovarokkal, férgekkel, földigilisztákkal, garnélával táplálkozik. De ezenkívül szívesen eszik marhaszivet, és újszülött egeret is. Néha kis mennyiségben eszik növényt is.

Szaprítás

A párzás után 4-6 héttel rakja le a nőstény a tojásait a szárazföldre. Évente akár 3-4 alkalommal is rakhat tojást. Egyszerre általában 2-3 tojást rak le.

Miután lerakta a tojásait, azonnal keltetőbe kell őket rakni. Az ideális keltetési hőmérséklet 29°C és 80%-os páratartalom. 81-90 nap múlva kelnek ki a kicsinyek. Már többször előfordult, hogy életképes ikrek keltek ki a tojásból.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat