A legtöbb teknőstartő számára elegendő, hogyha teknősei viselkedésük és kinézetük alapján egészségesnek mutatkoznak, és olyan benyomást keltetnek, mintakiki jól érzik magukat. Kedvenceik tenyésztéséhez azonban legtöbben nem érzik magukat elég képzettnek, és úgy gondolják, hogy a szükséges ismeretekhiányoznak, -pedig a teknősök szaporítása optimális körülmények között egyáltalán nem okoz nehézséget. Asikeres pároztatáshoz szükséges az állatok teleltetése. Olyanok akik több teknőst tartanak biztosan megfigyelhettek párzási, udvarlási illetve nászviselkedést. Ha ezek után még megtermékenyítést is megfigyelünk, biztosan számíthatunk arra, hogy a nőstény 4-6 héttel később tojásrakáshoz fog készülődni. Ha a megtermékenyítést nem sikerült megfigyelni, a nőstény idegesnek ható viselkedése figyelmeztető jel leheta közeledő tojásrakásra.
Előkészületek a tojásrakásra
A tojásrakás idejének közeledtével a nőstények egyre sűrűbben keresik föl a szárazföldi részt (amennyiben viziteknőst tarunk), és ott egyre figyelmesebben vizsgálgatják a talaj felszínét. A fogságban tartott teknősök számára a tjásrakó hely kiválasztását befolyásolhatjuk. A kedvező talajnak a homok-tőzeg, vagy tőzeg-talaj keverékét tekintjük. Ennek a keveréknek 20-30 cm vastagnak kell lennie. A talaj gyenge melegítése pl. egy alászerelt terráriumfűtő kábellel megkönnyíti a nősténynek a választást. Nincs mindig olyan szerencsénk, hogy tojásrakáskor jelen lehessünk. Gyakran a teknősöket is zavarja a jelenlétünk -ilyenkor visszatarthatják a tojásokat és később a vízben rakják le azokat "(amennyiben viziteknőst tarunk)". Az ilyen tojások csak akkor kelhetnek ki ha idöben megtaláljuk és biztonságba helyezzük őket. Már néhány óra alatt az oxigénhiány miatt elpuszulhatnak az embriók ha nem vesszük ki a vízből a tojásokat. Ahhoz, hogy biztosan megállapíthassuk, hogy a tojásrakás megtörtént, egy egyszerű módszert alkalmazhatunk: -a tojásrakó helyen a felszínt beszórjuk nagyon világos homokkal. Amikor a nőstény kiássa a talajt, majd a tojások lerakása után visszatemeti azt, óhatatlanul összekeveri a világoshomok réteget a korábban is említett tőzeg-föld keverékkel -ez árulkodó jel lesz számunkra. A tojásrakás után célszerü a fészket óvatosan kibontani, és a tojásokt -a helyzetük megváltoztatása nélkül keltetőbe helyezni. A keltető tálcába használhatunk perlitet, homokot -amibe a tojásokat betakarva, vagy félibbeágyazva helyezzük. Azért fontos, hogy a tojások pozíciója ne változzon, mert a madártojásoktól eltérően nincs bennük úgynevezett jégzsinór ami azembriót fix helyzetben tartaná, így ha mégis megváltozik az a legtöbb esetben az embrió elpusztulásához vezethet.
A keltető és a keltetés
Sajnos a kereskedelemben kapható keltetők a hüllőtojások számára elég drágák lehetnek.
Itt két típus található, amelyet teknősöknek ajánlanak, az FB 50 és az FB 80. Csak az FB 50-es modellre tudok árat mondani. Ennek az elektronikus szabályozós változata 250 DM, míg a mechanikus szabályozós változata 220 DM (ez jelenleg nagyjából 34.000 illetve 30.000 Ft-nak felel meg).
FB 50:
-Technikai adatok
Feszültség 220 V
Fogyasztás kb. 14 W/ó
Méret (átmérő) 40 x 30 cm
Súly kb. 1,5 kg
Befogadóképesség 8 tojás
A gyártó szerint jó minőséget nyújt ez a készülék kedvező áron. Nagyon tartós, hosszú az élettartama. Igény szerint nedves keltető szettel is szállítják.
Az alja egy speciális anyagból van, amely mind a hőmérsékletet, mind
a páratartalmat megtartja. A duplafedelű tetőn át követhető az egész keltetési folyamat anélkül, hogy kinyitnánk a szerkezetet. A hőmérsékletet automatikusan szabályozza. Ehhez lehet mechanikus és elektronikus szabályozót választani. Ezen kívül még lehet hozzá rendelni hőmérőt és két szivacsbetétet.
FB 80:
-Technikai adatok:
Feszültség 220 V
Fogyasztás kb. 40 W/ó
Méret 61 x 59 x 20 cm
Súly kb. 11 kg
Befogadóképesség 16 tojás
A gyártónak ez a legnagyobb keltető berendezése. Speciálisan a hüllőknek fejlesztették ki. A ház ütésálló borítású. A speciális dupla üvegen keresztül az egész folyamatot szemmel lehet kísérni anélkül, hogy kinyitnánk a keltetőt. A készülékhez tartozik egy hőmérő, egy hydrométer és egy nedves keltető szett. A berendezést kívánságra automatikus "éjszaka-generátorral" is szállítják.
A következőkben bemutatok egy berendezést, melyet bárki otthon is el tud készíteni. Két nagyon fontos alapköveteményt kell feltétlenül figyelembe vennünk: a megfelelő hőmérsékletet és a kielégítő páratartalmat kell fenntartani. Ha az állatok a terráriumba rakták le a tojásaikat, a tojásrakó tálcát -ha van és nem túl nagy - egy külön akváriumba helyezzük, ahol a vízszintet olyanmagasra állítjuk, hogy a tálcába ne juthasson be. Az alsó vízrétegbe egy fűtőszálat helyezünk -lehetőleg hőfokszabályzósat -ezzel be tudjuk állítani a kívánt hőmérsékletet, és ez szolgál a kellő páratartalom eléréséhez is. Az akvárium tetejére helyezzünk üveglapot -lehetőleg megdöntve , hogy a rajta lecsapódó víz lefollyon és ne a tojásokra csöpögjön (ellenkező esetben a tojás berohadhat) . Célszerű beállítani a hőmérsékletet még a tojásrakás előtt, hogy ne hirtelen kelljen kapkodni vele. A legjobb ha a keltető akváriumba a víz és légtér aránya 1/3 víz és 2/3 levegő. Nem árt beszerezni egy páratartalom és hőmérőt, hogy folyamatosan ellenőrizni tudjuk az adatokat.
Az alábbi képen látható ez a megoldás:
A lenti táblázatban szerepelnek azok az adatok amik a különböző fajok keltetéséhez az optimális környezetet biztosítják, és tartalmazza megközelítőleg a kelési napot:
Szerencsére az utóbbi évekbe tucatnyi sikeres keltetést jegyeztek fel hazánkban mind a szárazföldi, mind a víziteknős fajok körében is.